1. nap Végre elindultunk!!
Terv szerint 10.00-kor álltunk a kiléptető mólóhoz, de addig hosszú volt az út. 
Pénteken már lejöttünk, befejeztük az előkészületeket a hajón, bepakoltuk a kapott holmikat, élelmet, italokat. Feltettük a támogatók matricáit a vitorlára, és a hajóra egyaránt. Szombaton estig nem végeztünk, így a befejező munkák az indulás reggelére maradtak.

Családunk, barátaink is eljöttek. Népes csapat volt. Tamásék béreltek egy másik vitorlást, azzal kísértek egy darabig, Duka Laci egy kisebb gumimotorost kölcsönzött, amivel Moni, és a gyerekek is ki tudtak jönni utánunk az öböl kijáratáig. Nagyobbik fiam Domi a hajónkon volt, ő visszaúszott a kikötő kijáratától. Megható volt látni, mennyien gondoltak ránk, támogatták ki-ki lehetőségeihez mérten, tervünket. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt. 
11 órakor pontban elindultunk, kezdetét vette a kaland. A szél megmaradt, és 185 fokra tudtunk vitorlázni. Az kicsit több mint ahol első célállomásunk, a csizma sarkánál fekvő Vieste található. Jól haladtunk, takkváltás nélkül hajnali 4-ig. Az éjjeli őrséget Tamás és Csaba adták, akik elkísérnek minket Brindisiig. Ákossal végre tudtunk egy jót aludni. Az elmúlt hetekben szó szerint kora reggeltől késő estig az út előkészületein dolgoztunk. Megnyugtató módon kellett lezárni otthoni ügyeinket, tárgyalni a támogatókkal, befejezni az előkészületeket, hogy minden együtt legyen a nagy napra. Röviddel éjfél előtt Tamás riadtan ébreszt: – Attila, ahogy dől a hajó, a hűtő előtt bokáig áll a víz! Fölpattanok, tényleg ott a víz, de tudom, hogy a hajó tömítései rendben vannak, megnyalom a koszos vizet, kicsit sós csak. Honnan jöhet? A bilgepumpával kinyomtuk a vizet, ellenőriztünk mindent, de sehol nincs hiba. Akkor esett le a tantusz, feleségem Moni, az indulás előtt a hajóban zuhanyozott, és elfelejtettük kipumpálni. Most megtettük. Azóta minden száraz. Üzemanyag-fogyasztás: kb. 0,5 l
Gibraltári-szorosig elérhetőek vagyunk telefonon!
Blaskovich Ákos: +36 20 933 3327



2. nap 2011.szeptember 12.
Reggel 8 órakor keltünk, és váltottuk Tamásékat. Ákos megjavította az éjjel elromlott édesvízszivattyút, hála istennek csak a biztosíték ment ki. Nem láttuk túlterhelés nyomait, a só egyszerűen megette a biztosítékot. Most újra tökéletes. Helyére került az EPIRB bója, a tartalék kézi VHF rádió is. Ákos beépítette az új invertert, amelyik 12 voltból 220 voltot csinál. Ez tölti most a számítógép akksiját. 
Célunk Vieste, hajnal óta 10 órányira van, hiába hajóztunk 3, majd újabb 3 órát jó irányba, a szél csökkenésével érkezési időnk nem került közelebb. Olyanok vagyunk mint a svájcifrank-hitelesek, törlesztenek, törlesztenek, de nem fogy a hitel.
13.00-kor pozíciónk:
N41’54,7
E016’02,856
Irányunk 120 fok, szél: 4 csomós ÉNY, tehát hátszél, nagyon meleg van, izzadunk. A víz is meleg, de még hűsít. Remélem kicsit élénkül, és még kora délután beérünk. A szél végképp elállt, Vieste még mindig 9 órányira van, de alig 8 tmf-re. Nehéz szívvel hozzuk meg a döntést: motorozás. Kb. 1 óra 20 perc múlva meg is érkeztünk. Barométer: 1023 stagnál. 
14.30-kor kötöttünk ki Vieste-ben. Fülledt meleg van, áll a levegő, 32 fok. Jólesik egy jéghideg sör a kikötő kocsmájában. Este vacsorát tervezünk a városban, korai lefekvéssel. A levegőnél csak a felszolgáló melegebb. Senki vieste-it nem akarok megbántani, de nem csodálom, hogy sok olasz Horvátországba jár át hajóval nyaralni.
Üzemanyag-fogyasztás kb. 4 l.



3. nap 2011. szeptember 13.
Végre nyugodtan aludtunk. A kikötőben szél sem rezdült egész éjjel. Ekkor lehet igazán pihenni, de nekünk ez a nyugalmas éj sem múlt el izgalmak nélkül.
Este a meleg miatt a deckken ágyaztam meg. A kabinban 30 °C volt. Ilyenkor kint lehet jót aludni.
A történet előzménye, hogy tegnap Ákos beépítette a frissen kapott áramátalakító invertert, amiről már írtam. Praktikussági okból az én kabinomba került, a fejemtől nem messze.
Csak hajnalban mentem be a hűvös elöl. Ekkorra bent is lehűlt. A kabinba érve hallom, hogy az inverter zörög, búg, aludni nem lehetne tőle, arról nem is beszélve, hogy ki van kapcsolva. Ráteszem a kezem, rezonál benne a ventilátor. Központi kapcsolója nincs, közvetlen az akksira van kötve. Nincs más megoldás le kell kötni az akkumulátorról. Előveszem a szerszámokat, és szépen lekötöm az invertert, majd meglepődve tapasztalom, hogy ugyanúgy zörög tovább. Ekkor eszméltem, nem az inverter zörgött, hanem Ákos kabinjában a ventilátor, amelyik ugyanarra a falra van szerelve, csak a túloldalon. Nyeltem egyet, nem is volt már más dolgom, mint az ivertert visszakötni, és megpróbálni aludni. Közben azért eszembe jutott, hogy a hajó főkapcsolója is a fejem mellett van. Az pedig minden fogyasztót kapcsol. Úgy gondoltam, eléggé lehűlt már Ákos kabinjában is a levegő, így kikapcsoltam.
Reggel a kikötői recepció csak 9 órakor nyitott, így mi is csak fél tízkor tudunk kifutni.13-15 csomós ÉNY szélben gennakerrel haladtunk egész nap. Gyönyörű menet volt. 
Bariba előreláthatólag este 8 óra körül érünk.

Pozíciónk 18.00-kor:
É41’16,36
K16’43,77
Szél: ÉNY 10 KN, gyengül

Bari.
Megkíséreltünk bejelentkezni Olaszországba. Ez Vieste-ben nem sikerült. Ott a kikötő recepcióján azt mondták, ha úgyis megállunk Bariban, majd ott csekkoljunk be. A barii kikötőben hívtuk a vámost, de nem jött. Hiába mondtuk, hogy Tamásék másnap (14-én), kora reggel elrepülnek, így ha akkor jönnek ellenőrizni mikor már elmentek, 2 emberrel nem tudok elszámolni. Megnyugtattak, hogy ez EU, és mi is EU-s állampolgárok vagyunk, így nem lesz gond. Lehet, hogy én aggódtam túl a dolgot.
A végén abban maradtunk (ez este 11 körül volt), hogy fölírjuk a 2 elmenő nevét, és másnap intézzük a formaságokat.
Nyugodtan aludtunk.



4. nap 2011. szeptember 14.
Tamástól és Csabától reggel 6 órakor búcsúztunk el. Jó volt velük vitorlázni, jókat beszélgettünk. Vieste-i vacsoránk emlékezetes marad. Vieste gyönyörű város, igazi autentikus hely. Az autópálya kb. 100 km-re kerüli el, így nincs az a nagy turistaáradat. Az óváros egy kis dombon fekszik, itt mindig jár a levegő.
Autóval nem lehet behajtani, nem is férnének el a keskeny utcákban. Sikátornak mégsem nevezném őket, kellemes hangulatuk van. Egy meredek keskeny kis utcában – ahol az étterem a vízszintes részekre kirakott padokból állt – ültünk le, antipastit, bruscettát ettünk előétel gyanánt. A főétel a „séf kedvence” hangzatos névre hallgatott. Helyi tésztából készült. A pincér ajánlására mind a négyen azt kértük, helyi vörösborral. Nem bántuk meg.
Most 11 óra körül új társainkat, Teodórát (Teo) és férjét Tamást várjuk, akik Szicíliáig kísérnek minket. Ákos pont kiment értük a bejárathoz, ez jó 400 m séta.Utána vásárlás, indulás következik. Terveink szerint 2-3 napot fogunk menni egyhuzamban. Messina előtt állunk meg valahol.
Szél gyakorlatilag nincs, reméljük mire kifutunk jön valami, így nehéz lesz tartani 80 literes ígéretünket. Ha ugyanis itt várunk, akkor teljesen bizonytalan, mikor érünk a stabil szeles régiókba.
A kikötő akkora, hogy a rendőrök jet-ski-vel közlekednek kikötőn belül. Ez nem vicc, mire előkaptuk a kamerát, már alig voltak láthatóak. Legközelebb jobban figyelünk.
A vámosok és határőrök ma sem mutattak nagyobb érdeklődést irántunk. A kikötő irodájában bejelentettem, hogy 2 fő elment, 2 fő jött. Lemásolták a horvát crew list-et, és biztosítottak, hogy oda fogják adni a határőrnek. Ezután vásárlás, bepakolás.
Pontban 14 órakor futottunk ki. 8–9 csomós keleti szélben, kicsi hullámokban szépen haladtunk negyed szélben. Terveink szerint 2–3 napig megyünk időjárástól, és vendégeink állapotától függően. Teo és Tamás még nem tapasztalt hajósok. 
Beosztottuk az őrséget. Ákos vitte a hajót 16.00-ig, most 20.00-ig az enyém, aztán tovább 4 órás váltásban. 
Vieste-vel kapcsolatban meg kell kövessem a Vieste-ieket, amikor tegnap nem kellően elismerően nyilatkoztam városukról. Kijelentésem a kikötő és környékére vonatkozott, a városra nem. Gyönyörű kisváros, mindenkinek ajánlom.
Pozíciónk 17.00-kor
N 41’02,85
E 017’08,94
Irány: 110’

5. nap 2011. szeptember 15.
Röviddel éjfél után nehéz dilemma elé kerültünk Ákossal, miután Brindisi előtt teljesen elállt a szél. Olyan volt, mint a Balaton nyáreste. A hold vörösen kelt ki a tengerből. Gyönyörű este volt.
Hosszas várakozás és rövid tanácskozás után kimotoroztunk a szélcsendes részből. A szerencse is segített minket, rövid időn belül megjött a 6–8 csomós parti szél. Ezután már jól haladtunk.
Santa Marie di Leuca kimagasló sziklára épült világítótornyát – ami épp a csizma sarkán van – pont délben értük el. Egész közel vitorláztunk az érdekes sziklaképződményekhez a fok előtt. Tamás jó fotókat csinált róluk.
Utunk során elhagytuk az első tengert, az Adriait, ezután a Ión-tengeren haladunk. Az Adriai-tenger legnagyobb mélysége kb. 100 m. A Ión-tenger a Tarantói-öbölben néhol már több mint 2000 m.
Lefekvés előtt Teo a gyomrára panaszkodott. Tengeri betegség kezdődő tünetei voltak ezek. Egy ismerősétől hallotta, hogy a szokásos gyógyszerek mellett van egy természetes anyag, ami megvéd e kellemetlen állapottól: ez a gyömbér. Hozott is otthonról egy jó nagy zacskóval. Nem kis meglepetésre használt, sőt mindenkinek ízlett, jó desszertet készítettem belőle. Amellett, hogy roppant egészséges, egy gyógyszer árából kitelik a vacsora többi része is.
Közzéteszem a receptet. Ez részemről borzasztó merész dolog, mert főzni ugyan szeretek, de nem tudok. Ennek rendszerint családom a kárvallottja. A tejfölös gyömbér azonban kivétel.
Tehát végy egy gyömbérgyökeret, áztasd kb. 1 órára vízbe, aztán körömkefével súrold tisztára a felületét. Aprítsd föl kb. 2 cm-es kockákra, keverd el tejföllel, sózd meg egy kicsit.
A tegnap éjszakai négyórás váltás nem vált be, mert Ákos 20–24-ig, és 4–8 óráig volt, míg én csak éjféltől hajnali 4 óráig.
Ma 20–23 óráig és hajnali 2–5 óráig leszek én, míg Ákos értelemszerűen 23–02-ig és 5–8 óráig. Meglátjuk hogyan működik, még bele kell jönni.
Délután elkezdtünk pecázni a Sanyi bácsitól, vívómesteremtől kapott profi felszereléssel. Nem csak a felszereléssel segített, de meg is mutatta azok használatát. Szükségünk is volt a felkészítésre, mert Ákos nem nagy pecás, de legalább volt egyszer-kétszer, de én még soha nem fogtam horgászbotot a kezembe. Mindkét botot bedobtuk, a mestertől tanultak szerint ólommal, villantóval. Egy darabig nem fogtunk semmit, aztán már a fok után kétszer is volt kapásunk, de mindig elment a hal, legnagyobb bánatunkra a villantókkal együtt.
Így a vacsora babkonzerv volt, desszert természetesen tejfölös gyömbér.
Pozíciónk 23.00-kor
N39’13,62
E017’38,42
Reggeli kiegészítés:
Teo mégis tengeri beteg lett, mi azonban nem, így a gyömbér fantasztikus hatása megkérdőjelezhető.
Viszont finom volt.



6. nap 2011. szeptember 16.
A reggeli szolgálatot Ákostól 8 órakor vettem át gyönyörű 15 csomós alapszélben, 17-es befújásokkal. Bő fél szél. A hajó csak úgy repült, pedig eléggé meg van terhelve. 8 csomós átlag, ha jól ráteszem a hullámra a hajót 8,7, ha beleül, 7,3. Teo, ahogy írtam a délelőttöt vödörrel a kezében töltötte, és a hajón kerülni kellett a hány-nyal kezdődő szavakat, mint pl. hány óra, hány mérföld van még hátra, stb. 
Következő úti célunk Roccella Jonica. Kis készletfrissítés, pihenés, hiszen már majd 3 napja úton vagyunk. A kikötőben napra pontosan 12 éve voltunk Ákossal, feleségeinkkel. Akkor egy kiépítés alatt álló szépreményű kikötő benyomását tette. Legnagyobb meglepetésünkre a 12 évvel ezelőttihez képest semmi változást nem tapasztaltunk. Az építési munkákat abbahagyták, szolgáltatások, természetesen a kocsmát, amelyet itt előkelő néven ristorante pizzériának hívják, leszámítva.
Itt is nagyon meleg volt. Kis pihenő után folytattuk utunkat a Messinai-szoros felé. 
17 órakor futottunk ki. 
Nemsokára delfineket láttunk. Már nagyon hiányoltam őket, hiszen adriai vitorlázásainkkor gyakori vendégek a hajó körül. Eddig, ha jól emlékszem Csaba látott egyszer, de nem jött közelebb, nem mutatta meg magát. A mostani sem volt a kimondott delfin show. Anya borjával úszkált tisztes távolságban. Úgy éreztük, mintha a delfinborjú közelebb akarna jönni, játszani, de anyja visszatartja, mondván veszélyes játék ez. Ennek jeleként a delfinborjú kiugrott néhányszor függőlegesen a vízből, majd eltűntek. 
Összeszedünk egy kiváló horgászfelszerelést is, egyszerűen ráakadt valahol a hajóra. Tamás vette észre, rögtön szólt „valamit húzunk”, a kormánylapátba volt beakadva. Lemerültem, levágtam, nagyon örültünk neki. Tamás épp kezdi lefejteni a csalikról a vontatás miatt összebogozódott kötelet, amikor egyszerre huss, elúszik az egész. A közepén el volt szakadva a kötél. Ezzel már más fog horgászni. Ide is igaz a nagyapámtól tanult mondás, „könnyen jött, könnyen megy”.
Nagy sokára értük el a szorost. Térképen kisebbnek tűnik.
A szorosban motorozni voltunk kénytelenek, mert 15–18 csomós szembe szél volt, és nagy a hajóforgalom, kreutzolni, különösen sötétben veszélyes lett volna, és mivel elválasztott forgalom van, még tilos is. (Az elválasztott forgalom azt jelenti, hogy a térképen ki van jelölve az a rész, ahol a hajók csak egy irányba haladhatnak, nem térhetnek át a szembe jövő sávba.)

7. nap 2011.szeptember 17.
Nem tudom, milyen nap van. Ez jó hír. Utunk során a harmadik tengerre, a Tirrén-tengerre értünk, ez is az. Semmi szél nincs, ez nem.
Úti célunk a Lipari-szigetcsoport. Ha elindul a jelzett északi szél, délutánra odaérünk. Terveink szerint kiszállunk, megnézzük a tűzhányókat, de még ma továbbindulunk Palermó felé. Sietségünknek egy közeledő front az oka, amely erős nyugatias szelekkel érkezik 19-én hajnalban. Addigra biztonságban szeretnénk tudni a Tempestet, és magunkat.
Eddigi hibák a hajón:
– A nemrég javíttatott, eddig használt erősszeles fok elhasadt kb. 10 cm-t ahol a szálinghoz ér. Vitorlavarró készlet van, Palermóban megvarrjuk.
– Amikor Ákos ráült az ő kabinjához tartozó vécére, annak 1 tartócsavarja eltört, ezután kicsit eresztett. Szerencsére volt olyan méretű csavar a hajón, és egy halásztól kértünk egy hozzá való anyát, így a vécé azóta újra üzemel.
– A motor indításakor az önindító nem mindig indul. Ez a hiba előfordult korábban is néha, de most már gyakorivá vált, értsd 3-4 szer kell elfordítani a kulcsot, mire indul (korábban 10-ből 1-szer fordult elő), Palermóban megnézzük, mi okozza a hibát.
– Azt gyanítjuk, hogy a generátor, amit frissen újíttattunk föl, nem tölt. Mikor éjjel motoroztunk, az akkumulátor feszültségmérője 11,9 voltig esett. Ez elvileg nem lenne lehetséges. (Hála istennek a szélgenerátor bekapcsolásával a feszültség újra a kedvező 12,4 köré emelkedett.) Palermóban kimérjük.
– Az újonnan vett kézi VHF rádiót hiába kapcsoljuk be, nem kommunikál a hajón lévő rádióval. Ez nyilván a mi hibánk, de nem tudtunk rájönni mi az oka, pedig a használati utasítást elölről-hátulról elolvastuk vagy háromszor. Típusa Nexus NX 1500 ATIS. Ez is Palermóban orvosolandó.
Ezektől az apró hibáktól eltekintve a hajó hibátlanul üzemel, meghálálja, a gondos felkészítést.
Pozíciónk 10.00-kor
N 38’19,81
E015’32,53
Messziről látszik Volcano-sziget vulkánjának füstje.
14 órakor kötöttünk ki Isola di Lipari-n a Sottomonastero kikötőben. A megérkezés örömére megittunk egy jéghideg sört a part menti kávézóban.
A sziget engem Caprira emlékeztet, hangulatos parti sétányával, hegyre futó utcácskáival.
Béreltünk egy igen vicces autót a sziget körüljárására. (Remélem a fotók hamarosan fölkerülnek)
Egy Citroën típusú, matuzsálem korú, csak szélvédővel, és tetővel rendelkező sivatagi autószerű jármű volt. Bejártuk a szigetet. Csak most eszméltünk milyen gyönyörű helyen vagyunk. Komolyan fölvetettem Ákosnak, maradni kéne. Itt kellene bevárni a frontot. – De akkor a palermói hibajavításokra csak később kerül sor, érvelt, s ebben igaza van, leszünk még szép helyen remélhetőleg.
Délután, mikor hűvösebb volt, megnéztük a kastélyt. Este vacsora a parton. 
Aludni szerettünk volna egy kicsit. Ha, ahogy terveztük 22 óra körül kifutunk, akkor ez mára 4. vízen töltött éjjel lett volna. A kompromisszum hajnali 3 órás kifutás volt.

8. nap 2011. szeptember 18.
Az első őrséget Tamás adja, most fél hat, hatkor váltom. 
A szigetektől eltávolodva tisztán látszik a Vulkán kráterének vöröses fénye.
Szentelek néhány sort vendégeinknek Teonak, és Tamásnak, akik Ákos régi barátai.
Teo rosszul viseli a hajó billegését, ezért a napot (és az éjjelt) vagy a kabinban fekve, vagy a decken fekve, esetleg ülve tölti. Ebből következően a hajón elvégzendő feladatokban nem vesz részt. (Értsd ittlétük óta nem mosogatott, nem főzött még egy teát sem.) A vitorlázás iránt nem mutat érdeklődést, a kikötői manőverekben nem tevékeny. Ez többlet (elsősorban ellátási) feladatokat ró ránk, amelyet bölcs derűvel viselünk. Ebben sokat segít mindvégig derűs lénye, kedves hozzáállása. Megígérte, a szárazföldön bepótolja elmaradását.
Tamás kiváló fotós, Teo ellátásának oroszlánrésze az ő vállán nyugszik. Horgászni próbál tanítani minket, eddig sikertelenül. Vitorlázó tapasztalata neki sincs, de jól belejött, ma már a hajnali őrséget is egyedül látja el.
Összességében nagyon jó a csapat, jó hangulatban fogunk Palermóba érkezni.
Pozíciónk CET 06.00-kor
N 38’23,07
E014’42,23
A nap eseménytelenül telt el, enyhe változó irányú szélben küzdöttük magunkat Palermóig, ahova 18 órakor meg is érkeztünk.
Napközben azonban elfoglaltuk magunkat. Megvarrtuk a felhasadt fock-ot. A száling dörzsölte ki. kétoldali flekket varrtunk rá, saját anyagából. Elkezdtük a kötéllétra összeszerelését, amelyet sógorom, Kristóf talált ki, és gyártott le, úgy, mintha gyári alkatrészek lennének. Ezúton még egyszer köszönjük. 
Láttunk:
– repülő halat. Eddig még csak olvastam róla, nem tudtam, hogy a Földközi-tengerben is élnek. Kicsi hal, 10–20 cm-rel a víz fölött repül, kb. 30–40 métert.
– delfineket, de nem maradtak velünk egy percig sem. Utunk elejétől többször is találkoztunk velük, de nekem félénkebbnek tűnnek adriai társaiknál. Nem jönnek a hajó közelébe.
– szemetet minden mennyiségben. Nem telt el úgy 2 perc, hogy ne láttunk volna valami úszó tárgyat, nejlonzacskót, üveget, fadarabot, cigarettás dobozt. Mindnyájunknak külön-külön is feltűnt. Nehéz lett volna nem észrevenni. Rosszkedvűvé tett, hogy a Földközi-tenger is ilyen piszkos. (Az Adriát is sokan szennyezettnek tartják, de a mi tapasztalataink szerint tisztább, mint itt.)
Acqua Santa kikötőben egy nagy szikla tövében áll a Tempest, várva továbbindulását.