A Budapest-Bamako futamok mindig a versenyzők szolidarításáról, egymás iránt való segítőkészségéről voltak híresek. Ez ezúttal is beigazolódott, de emellett a versenyszellem is megmaradt. Az 1. nap különösebb izgalmak nélkül telt el (illetve dehogynem volt izgalom, de erről később...).

A versenyzőknek Budapestről az olaszországi Veronába kellett eljutniuk, ami a leggyorsabb úton 809 km és kb. 8 óra, persze a versenykategóriában indulóknak hosszabb volt a táv, mert számos feladatot is teljesíteniük kellett, ami néha jelentős kitérőt igényelt, és még nagyobb időveszteséget okozott. Sokan a reggeli indulás ellenére csak kora hajnalban érkeztek meg az olasz városba.



Utána következett a meglepetés: jelenleg a futam "Supermarathon" része zajlik, ami hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 3 nap alatt mindenki tegyen meg kb. 2900 km-t, mindenkire rá van bízva, hogyan oldja ezt meg. Január 18-án hajnal 4:30-kor!! a marokkói Rissaniban lesz a reggeli eligazítás. Mindenki okoskodni kezdett: európai autópályákon nem nagy élmény vezetni, amellett néha drágább is, mint kompozni. A legközelebbi komp az olasz Livorno városából indult, néhányan (kevesen) tudtak róla. Bepróbálták, de foglalás híján hálókabin nélküli jegyet kaptak volna csak ugyanannyiért, kemény 1000 euróért. Ez sok volt, az út meg hosszú, önként továbbálltak, nem tudok olyanokról, akik a livornói kompot választották volna. A következő (és jóval olcsóbb) kompolási lehetőség a franciaországi Séte-ben volt, innen a marokkói Tangier-be lehetett volna eljutni és erre meglepően sok versenyző játszott. Az első Bamakósok vasárnap 15 óra körül érkeztek meg a francia kikötőbe és rájöttek, nem lesz onnan komp. Rendőröket láttak a kompon, és vegyes francia/német/angol nyelven közölték velük, hogy ez nem játszik. Később derült csak ki, a társaság menetrend szerint valóban indított volna kompot a marokkói Tangier-be, de nem tudták kifizetni a válság miatt a magas üzemanyagárat, lényegében csődbe mentek és a francia rendőrség megszállta a hajót, nehogy lelépjenek a tartozásukkal. Íme, a válság szele Nyugat-Európában is...

Nem maradt tehát más választás, rá kellett verni még az útra kb. 1150 km-t, vagyis a francia Séte-től a legbiztosabb következő kompolási lehetőségig, a spanyol Almeriáig terjedő távot. Csaknem mindenki ezt tette. Egy csapatról tudok, akiknek már Barcelonában sikerült feljutni egy rosszhírű társaság kompjára, nekik 24 órás lesz a Tangier-be vezető utuk, a WC-k pedig állítólag el vannak dugulva az egész hajón. A többieknek a spanyol Almeriából reggel 10-kor indul az olcsóbb komp, ahol csak 6 órás az út, a marokkói kikötő pedig a verseny szempontjából sokkal szerencsésebb helyen lévő marokkói Nador városa. Szép kis buli ígérkezik Almeriában, mert a csapatok többsége már hajnalban (3-5 óra között) odaér...

A segítőkészségről: a 3Runners csapat turbó feltöltője meghibásodott még a verseny elején. Akkor úgy tűnt, hogy csak olajprobléma, az olajcsere meg is oldotta egy darabig, de Genova (Olaszország) környékén végképp beadta a kulcsot a kocsi turbója. Viszont a segítőkészség csodákat tett. Találtak pótalkatrészt a nyugati határ mellett, Pestről elindult egy barát BMW-vel, aki a határon átvette a cuccot és tépett ki vele Genovába. Ez 1100 km (csak oda). Közben a csapat műhelyt keresett, hogy a tönkrement alkatrészt kiszereljék, amire az új megérkezik. Drukkolunk nekik, ez volt az első eset, ahol néhány ember saját kényelmét félredobva megmozdult, hogy barátait, társait segítse. Legyen így a verseny végéig!